Sorozatunk legutóbbi bejegyzése az önreflexió definiálását és különböző, az önreflexió megkönnyítését, fejlesztését szolgáló kártyás (Dixit kártyák, OH kártyák, Kompátia kártyák) lehetőségeket tárgyalt. A sort ígéretem szerint folytatom – természetesen – az előző bejegyzésben bemutatott eszközöktől eltérő jellegű lehetőségek vázolásával.
A kérdés egyszerű: még milyen eszközökkel tudunk könnyűszerrel reflektálni?
Művészet/Rajzolás
Személyes kedvenceim egyike a rajzolással történő visszajelzés. Bakk Miklósi Kinga szerint: minden gyermek művész – ezt nemcsak azért állíthatjuk, mert kiválóan működik a fantáziája és az intuíciója, hanem azért is, mert nyitott az önkifejezésre, a művészetek világára.
Az említett szerző hangsúlyozza, hogy teret kell engedni, hogy bátran játsszon, énekeljen, táncoljon, rajzoljon, színezzen, meséket, filmeket nézzen, értelmezzen, mert mindez örömöt és önkifejezési lehetőséget jelent számára. Tehát: önreflexiós lehetőséget (is) jelenthet a rajz. Bernáth Anna és Roth Mária utal arra, hogy a gyermekeknek sokszor nem annyira bőséges a szókincsük, hogy sikeresen meg tudják osztani, meg tudja nevezni mindazt, amit átélnek, amit gondolnak, viszont a rajzaik sokat elárulnak minderről. Kérhetjük, hogy rajzolják le, hogyan érezték aznap magukat, esetleg egészítsenek ki köröket mosolygósra vagy épp szomorúra, színezzék ki a már előkészített emotikonokat (hangulatreflexió), annak függvényében, hogy hogyan érzik magukat, milyen napjuk volt, és még folytathatnánk a sort. Állítom, ez nagyszerű lehetőség, sokat segíthet.
Medálok:
Ebben az évben az ismerkedéssel kapcsolatosan használtunk medálokat a foglalkozásokon.
A feladat annyiból állt, hogy mindenki egy, számára valamiért fontos/szimpatikus medált választott, majd séta közben, akivel épp találkozott, megosztotta a miértet. Miért pont azt a medált választotta. A feladat során gyönyörűen reflektáltak a kis értékeikre: ki mit szeret, kinek miért fontos például a szív medál, miért pont a napot vagy a könyvet választotta. Úgy vélem, hogy egy-egy játék lezárása is történhet medálokkal. Ez esetben a feladat: válasszon mindenki egy olyan medált, amely elárul valamit a kedvéről/hangulatáról/érzéseiről. A lényeg: minél több, változatosabb medált beszerezni, hogy legyen miből választaniuk.
Hőmérő:
Ami a hangulatreflexiót illeti, egy lehetőség a papírlapra rajzolt hőmérő is.
Ez esetben egy hőmérő mentén kell, hogy bejelöljék a gyermekek, hogy hogyan is érzik/érezték magukat. A kék szín, a hideg mentén való jelöléssel a rosszra/kellemetlenre tudnak utalni, míg a piros színnél való jelölésnél a pozitív/kellemes hangulatra. Minél magasabbra teszi valaki a jelét, annál kellemesebb érzések uralják, annál jobban érzi magát.
Blob tree:
Pip Wilson pszichológus és szerző nevéhez köthető a Blob tree, nemzetközileg is elismert, a szakirodalomban tesztként emlegetett önreflexióra is használható eszköz.
Több változata elterjedt: van, ahol a bábuk egy fa környékén vannak elhelyezkedve, lógnak, másznak rajta, pihennek alatta stb., de találkoztam már olyan változatával is, ahol egy osztályban vagy egy pályán voltak a bábuk különböző helyzetekben. Az osztályos verzióban volt, aki papírgalacsint dobált, aki szundított, aki csak ült és bámult a tábla fele stb. Az említett eszköz esetében a feladat annyiból áll, hogy be kell színezni azt a bábut, amellyel azonosulni tudnak a gyermekek, majd meg kell magyarázni, hogy miért pont az a bábu lett kiválasztva. Remek választások és válaszok születhetnek.
Random tárgyak:
A kártyák, a hőmérő, a Blob tree mellett random tárgyak segítségével is reflektálhatunk önmagunkra, véleményünkre, meglátásainkra egy beszélgetés során. Hogyan is néz ki ez gyakorlatban? A foglalkozásvezető, szülő vagy nevelő, előre, gondosan összeválogatott apró tárgyakat helyez ki a padlóra, asztalra és arra kéri a gyermekeket, hogy válasszanak egy olyan tárgyat, amely segítségével jobban, könnyebben meg tudják válaszolni az adott kérdést.
Összeválogathatunk: kis plüss állatkát, kis gyertyát, elemet, puzzle darabokat, lego részeket, kis labdát, képeslapot, megszáradt mézeskalács szívecskét, játék darabkákat és folytathatnám még a sort. Ez kreativitás kérdése. A random tárgyakra, mint visszajelzés önmagunkra, meglátásainkra való utalás eszközére fókuszálva, valószínűnek tartom, hogy a már említett Kevin McCallister, a második rész után, egy galambokat ábrázoló képpel, vagy galambos kis makett segítségével osztaná meg a számára egyik legfontosabb értéket, amely megerősödik newyorki kalandjai során: a barátságot. Ezzel a lehetőséggel megmenthetjük a jó lesz még valamire tárgyakat, mert a gyermekek nagyon kreatívok tudnak lenni.
Összességében elmondhatjuk, hogy számos eszköz szolgálhatja az önreflexió megkönnyítését, fejlesztését.
Az általam röviden ismertetett asszociációs kártyákról, a Blob tree-ről, a művészet/rajzolás fontosságáról részletekbe menően informálódhatunk a bejegyzés végén található linkeken is. A kérdésre, hogy miért is olyan fontos az önreflexió, a legegyszerűbb válasz: azért, mert mindenkinek joga van elmondani, hogy hogyan is érzi magát bizonyos helyzetekben, mi a véleménye különböző szituációkkal kapcsolatosan. Fontos, hogy mindezt megfelelően, érthetően tudja közölni, elmondani, ha kellemetlen helyzetbe hozzák, ha örömet szereznek neki, ha a vele kapcsolatos megjegyzések sértők számára, és még sorolhatnánk. Az önreflexió kell a békés önvédelemhez, kell a megfelelő kommunikációhoz. Szükségünk van rá, gyakoroljuk. 🙂
