Ahogy haladunk hónapról hónapra, cikkről cikkre, készségről készségre, egyre több hétköznapinak tűnő dologról derül ki, hogy egy gyerek életében milyen kulcsfontosságú szerepet tölthet be. Ez alkalommal a figyelmet és koncentrációt vesszük górcső alá.
Azt hiszem, ha egy gyors közvéleménykutatást folytatnánk, akkor arra a kérdésre, hogy ki hallotta már azt a nagyon ismert mondatot, hogy „figyelj oda, koncentrálj!”, elég sok kéz a magasba lendülne, vagy sok bólogató, egyetértő arc mosolyogna vissza.
Visszaemlékezve, amikor ezt a kis felhívást hallottam régebb, nem értettem a fontosságát. Miért kell figyelni? Miért olyan fontos? Nem értem…
De mi is ez az annyira fontos figyelem?
A figyelem a külső és belső környezetünkből jövő ingerek közötti szelekció. Azt, hogy az ingerek áradatából mit észlelünk, a figyelem határozza meg. A figyelem kiemeli, pontosabbá, élesebbé teszi észlelésünket, optimális feltételeket teremtve ezzel az információk felfogásához és feldolgozásához. A figyelmi működés nem tekinthető önálló megismerési folyamatnak. A figyelem együtt jár az észleléssel, az információk rögzítési szándékával, és az információkkal végzett műveletekkel is (Cziegler, 2001 és 2005).
A figyelem legfontosabb jelentése szerint:
• Szelektív folyamat, amely által az információt tudatosan észlejük, és más információkat nem tudatosan elemzünk vagy szűrünk ki.
• Erőfeszítési folyamatot, ami által a feldolgozást elosztjuk, a mentális energiát akaratlagosan egy meghatározott feladatra vagy aktivitásra fordítjuk.
• Éber állapotot fenntartó folyamat, ami által az információk vételére való hatékony készenlét az éberségi (idegrendszeri aktivációs) állapot rövid idejű fokozódásával vagy hosszabb ideig tartó fennmaradásával szabályozott.
(Séra, 2004. 216.)
A figyelem esetében a következő összetevők játszanak szerepet:
• Erősség: a figyelem ereje a koncentrációnak a mértékét adja meg.
• Terjedelem: az információk azon mennyisége, amelyet egy bizonyos időegység alatt a figyelmi szűrőn átviszünk (például hány tárgyat tudunk egy adott pillanatban egyszerre megfigyelni).
• Tartósság: azt mutatja meg, mennyi ideig vagyunk képesek figyelmünket egy tárgyra, jelenségre fókuszálni.
• Megszokás: azok az ingerek, melyek gyakran és ugyanúgy érnek bennünket, elveszítik hatásukat, így egy védekezési reakció, ami során a figyelmi energiát az új ingerek felé tudjuk összpontosítani.
• A figyelem megosztottsága: azt jelzi, hogy egyszerre hány dologra tudunk párhuzamosan figyelni.
• Átvitel: azt fejezi ki, hogyan tudjuk figyelmünket egyik dologról egy másik dologra átirányítani. Az átvitel történhet szándékosan és spontán, akaratunktól függetlenül.
Ezek után, hogy egy kicsit tisztább képet festettünk arról, hogy milyen összetett feladat is a figyelem, bátran mondhatjuk, hogy ennek eltanulása, fejlesztése nem egy könnyű feladat, sok gyerek, de akár felnőtt küzd ezzel. Talán induljunk ki abból a nagyon ismerősen csengő mozaikszóból, ami a figyelemhez, pontosabban annak hiányához kapcsolódik: ADHD.
Amikor egy gyerekre azt mondjuk, hogy ő ADHD-s, az alatt pontosabban azt értjük, hogy: (Attention Deficit Hyperactivity Disorder) figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar.
Ez a jelenség lehet neurológiai eredetű, veleszületett, vagy fejlődés során kialakult rendellenesség, melynek vezető tünete a figyelemzavar, kísérő tünetei a hiperaktivitás, feledékenység és a gyenge impulzuskontroll (szétszórtság, nyüzsgés, figyelmetlenség). Lehet részképesség-zavar, de jelentkezhetnek ennél nagyobb kihívásokat okozó fajtái is, ami sajátos nevelési igényhez vezet, amit Magyarországon SNI-nek, Romániában pedig CES-nem neveznek, ami nem takar mást, mint sajátos nevelési igényt.
Fontos kiemelni, hogy habár egy zavarról beszélünk, ez nem egy bűn vagy betegség, hanem egy probléma, amit, ha észlelve van, akkor kezelni és fejleszteni lehet.
Abban az esetben, ha valaki annak a gyanúját észleli, hogy környezetében figyelemzavaros gyerek van, érdemes ezt az illetékeseknek – szülő, pedagógus, iskola pszichológus – jelezni, és kikérni egy szakember véleményét, hogy abban az esetben, ha az észrevétel igaznak bizonyul, az aktív vagy speciális fejlesztést időben el lehessen kezdeni.
Több olyan játék is van, amit akár szülőként, pedagógusként alkalmazhatunk a gyerekek figyelmének fejlesztésére. Következetességgel a figyelem fogalma a gyerek számára nem egy erőltetett negatív hangzású valami lesz, hanem egy olyan pozitív hasznos eszköz, amivel egy közösségben jobban tudja érezni magát, valamint az előremenetelében is egyaránt segít.
Addig is nézzünk meg alább pár olyan játékot, tippet, amivel már ma el lehet kezdeni dolgozni a figyelemkoncentráció növelése érdekében.
Keresd a szót!
Aki vezeti a játékot mondja: Figyeld a szót! Ház. Ezután felsorol szavakat pl.: tündér, elefánt, autó, kecske, ház, pöttyös labda. Amikor a gyermek meghallja a megbeszélt szót, az előre megegyezett mozdulatot csinálja. Pl.: kezét magasba emelve, háztetőt formál a feje felett.
Mi változott?
Megkérünk valakit, hogy önként jelentkezzen a feladatra a gyermekek közül, a többiek jól megfigyelik ruháját, haját, cipőjét. Kimegy a kiválasztott személy, majd úgy jön vissza, hogy egy valamit megváltoztat magán. Például kiengedi a haját vagy leveszi a nadrág övét. A többi gyermek el kell mondja, hogy mi változott, mit vett észre.
Ennek egy másik módja a keresd az eltérést képek használata, ahol két azonosnak tűnő kép között kell megkeressenek egy vagy több különbséget. Például.: EZ vagy EZ.
Mondókák, mozgással kísérve:
Meseolvasás visszakérdezéssel:
Kétféleképpen játszhatjuk. Az első, amikor a gyermek már ismeri a mesét és mi egyszer csak abbahagyjuk az olvasást és megkérjük a gyerkőcöt, hogy mondja el, mi következik, hogy folytatódik a mese. A másik, amikor ismeretlen mesét olvasunk és visszakérdezünk a részletekre. Nagyobb gyerekekkel nem muszáj ez mese legyen, lehet egy számukra kitalált érdekes történet is.
Karmester:
Kiküldünk egy tanulót, közben kinevezünk egy karmestert. Ő mozdulatokat kezdeményez, melyet a többiek észrevétlenül utánoznak. A kiválasztott tanulónak ki kell találnia, ki a karmester.
Kincskeresés:
20 – 100 méter hosszúság közötti területen helyezzünk el (részben rejtve) 5-25 tárgyat az út mindkét oldalán. Minden játékosnak megállás nélkül végig kell mennie az úton, de úgy, hogy közben a kincsekből minél többet felfedeznek és megjegyeznek (a játékosok egyesével induljanak, hogy ne tudják utolérni egymást a kincskeresés során). A végén a játékosok papírra lejegyzik a tárgyakat, amelyeket az út során megjegyeztek, majd ezeket hangosan felsorolják.
És közben, ameddig ezeket a játékokat játszódjuk, milyen más pozitív hatás „termelődik”?
• Az iskolai teljesítmény javulása.
• Az egyes helyzetek jobb észlelése, felismerése.
• A kortársaktól, osztálytársaktól, környezettől érkező jelek jobb dekódolása, megértése.
• Szervezett gondolkodás.
• Jobb emlékezet.
Azt hiszem, a fent felsorolt eredmények elegendő okot adnak arra, hogy ne tétovázzunk tovább, hanem már most kipróbáljuk valamelyiket a fent említett játékokból.
Csak figyelmesen! 🙂
Cziegler István (2001): Figyelem és percepció. Kossuth Egyetemi Kiadó, Debrecen. 2001.
Czigler István (2005): A figyelem pszichológiája. Akadémiai Kiadó, Budapest. 2005.
Séra László (2004): A figyelem. (In. N. Kollár Katalin – Szabó Éva szerk. Pszichológia pedagógusoknak.) Osiris Kiadó, Budapest. 215-224.
