Egy gyermek életére nagy hatással van az őt körülvevő közösség. Nem mindegy ez a közeg mit nyújt számára, ebben a környezetben hogyan érzi magát, és ő hogyan tud működni, kibontakozni. Ezért is lényegesnek tartjuk, hogy beszéljünk a csapatépítésről.

A mi házunk

Tudjuk, hogy az egyén fejlődéséhez, identitásának formálásához, megtalálásához, kis világának kibontakozásához szükséges információkat, forrásokat a környezete, az őt körülvevő közösség biztosítja. A valahová tartozás igénye pedig mindenkiben ott van, kódolva, minden porcikánkban. Mindannyian különböző csoportokhoz, illetve csapatokhoz tartozunk, ahol szerepünk és felelősségünk van.

Jó, de mi a különbség a csoport és a csapat között?

Míg a csoportot széleskörűség jellemzi, tagok szintjén valamilyen szintű függetlenség, konkrét közös cél vagy érdek hiánya (pl. egy népcsoport), addig a csapatban (pl. egy focicsapat) a tagok ismerik egymást, függenek egymástól, szerepeket határoznak meg, együtt dolgoznak és tevékenykednek konkrét célok mentén, a csapattagok között ott van a kölcsönös megértés, bizalom és tisztelet kérdése is.

Hogy milyen egy jó csapattag?

Erre valószínű, hogy nincs pontos recept, de nekem elsősorban (sőt másodikra és harmadikra is) Nemecsek Ernő, a tízenéves kisfiú képe ugrik be a kérdésre gondolva. Csodálom a Pál utcai fiúk csapatához való viszonyulását, a hűségét, a csapatért való tenni akarását. Számomra lenyűgöző, ahogyan a magatartásával tükrözi: figyelni kell, megismerni, kölcsönösen elfogadni és tisztelni egymást, együtt dolgozni egy közös célért és büszkén vállalni a csapatod, a hovátartozásod. Lehet szigorú a megközelítés, de egy jó csapattag érzi, hogy a csapat része, és tudja, hogy ez becses felelősséggel is jár. Ez nem tud kialakulni egyik percről a másikra, de vannak olyan eszközök, amelyek segíthetnek.

Mi, az ERŐD – Iskolai erőszakmegelőző programunk során különböző játékokkal teszünk azért, hogy épüljön a csapat, épüljön az osztály, és egy igazán jó kis közösség alakuljon ki.

A továbbiakban, pár együttműködést, egymásra hangolódást, egymás jobb megismerését követelő kedvelt játékokat, mint csapatépítő eszközöket, fogok bemutatni. Ezek olyan játékok, amelyek a tapasztalataink alapján sokat hozzátehetnek a csoport/csapat kohéziójához.

1. Tutajfoltozás:

Létszám: 8-26 (kendő méretétől függően)
Korosztály: 10+
Idő: 15-20 perc
TutajfoltozásEszközök: lepedő vagy nagy kendőLeírás: A földre terítünk egy nagy kendőt. Ez a tutaj. A tutajra felszállnak az utasok, ráállnak a gyermekek. A történet szerint megy a tutaj, s egyszer csak léket kap. A csapat feladata, hogy megfordítsa a tutajt, amit csak az alján lehet foltozni. Ami alatt megfordítják a tutajt, nem szabad senki a vízbe lépjen, mert ha bárki lelép a tutajról, akkor az felborul, és elölről kell kezdeni.
Lezárás: Megbeszélés szükséges.

2. Csoportrajz:

Létszám: 8-20
Korosztály: 8+
Idő: 15-30 perc
Eszközök: színes ceruzák, papír

csoportrajz

Leírás: A csoport körben ül és előre elkészített, nagy fehér papírra az ugyancsak elkészített színes ceruzákkal (több készletről gondoskodjunk) közös rajzot készít. Mindenki egy vonást, alakot, színt tesz hozzá, a képet lehet egyszerre vagy egymás után rajzolt módon készíteni.
Lezárás: A végén címet adunk a képnek, és megbeszéljük, mit rajzoltunk, miért, ki mit fejezett ki a rajzával. A címadás történhet körbemondással, vagy ki-ki írja egy lapra a képzelt címet, és a végén felolvassuk, elemezzük, ki mi alapján adott eltérő vagy azonos címet.

3. Gerendán helyet cserélős:

Létszám: 8-26
Korosztály: 10+
Idő: 20 perc
Eszközök: deszka, gerenda vagy kötél.

Gerendán helyet cserélős2

Leírás: a játékosok egy hosszú deszkára, egy gerendára vagy egy földre letett kötélre kell felsorakozzanak, és az egyes instrukciók szerint úgy kell helyet cseréljenek, úgy kell teljesítsék az aktuális felállást, hogy senki nem léphet le a „gerendáról”, mert abban az esetben újra kell kezdeni. Instrukciók: álljatok születési dátum szerint, álljatok cipőméret szerint növekvő, majd csökkenő sorrendbe, stb.
Lezárás: Megkérdezni, ki hogyan érezte magát a gyakorlat során, ha valaki szeretne mesélni. Mi volt a legnehezebb? Tudott-e meg új dolgot a társáról?

4. Szigetek és csipeszek:

Létszám: 10-30
Korosztály: 8+
Eszközök: színes papírok, csipeszek (csapattagok száma x 10 csipesz)

Szigetek és csipeszek

Leírás: Minden játékos magára csíptet 10 db egyforma színű csipeszt. A lapokat a teremben egymástól karnyújtásnyi távolságra, össze-vissza helyezzük el. A játékosok zenére foglalnak el egy-egy szigetet (ami nekik szimpatikus).
A foglalkozásvezető elmondja, hogy itt mindenki hajótörött, és mindenkinél van valami túlélő holmi: van, akinél víz van (kék csipesz), van, akinél konzerv (piros csipesz) stb.
Feladat: mindenki meg kell meneküljön, méghozzá úgy, hogy minden típusú túlélő felszerelésből beszerez egyet-egyet. Elmozdulni a szigetről nem szabad. Túlélő szereléshez pedig úgy lehet hozzájutni, ha a társaktól udvarolva, egy kis kedveskedéssel szerezzük meg az áhított felszerelést. Ha a felszerelés a vízbe esik, a krokodil elviszi. Tehát dobálni nem érdemes.
Lezárás: megbeszélés. Hogyan működött a feladat? Mire volt szükség stb.?

5. Mesehősünk életrajza:

Létszám: 8-30
Korosztály: 10+
Idő: 30-50 perc
Eszközök: papírok, íróeszközök

Leírás: A játékvezető kisebb csoportokra osztja a jelenlevőket. Feladatuk, hogy elképzeljék, kedvenc mesehősük munkahelyet keres. A munkahelyhez szükséges CV-je még nem készült el. Neki nincs ideje, ezért a csapatokra bízná ezt a feladatot. A csapatok feladata tehát: megírni kedvenc mesehősük önéletrajzát, abban megjelölni a pályázott munkakört. Miután elkészültek az önéletrajzok, a csapatok mutassák be, de úgy, hogy nem árulják el, hogy kiről is van szó. A jelenlévők/a közönség feladata, hogy kitalálja, melyik mesehősnek írták meg az önéletrajzát.
Lezárás: Megbeszélés. Ki hogyan érezte magát? (Ha beszélni akarnak róla: Kinek ki a kedvence és miért?)
Egyéb megjegyzések: Ha kisebb korosztállyal játszunk, akkor ismertessük a feladat előtt az önéletrajz fogalmát. Adott esetben a játékvezető vihet egy álláshirdetést, amelyet kifüggeszthet és a játékosok az alapján írhatják meg az önéletrajzot. Egy másik opció: a munkaköri leírást is ismertetni.

6. A mi házunk:

Létszám: 9-30
Korosztály: 6+
Eszközök: A2-es méretű papírlapok, színes ceruzák, grafit ceruzák

Leírás: A foglalkozásvezető A2-es méretű papírlapokat oszt ki az előzetesen kialakított minimum 3, maximum 7 tagú csapatoknak, és arra kéri őket, hogy csoportosuljanak a szigetek színe alapján, és együtt tervezzék meg a házakat.
A terem közepén elhelyezett írószereket használják úgy, hogy mindenki tudjon érvényesülni. Osszák, beszéljék meg.
A csapat közösen döntse el (1 perc alatt), hogy ki lesz:
– az időfelelős (aki követi, hogy mennyi idejük maradt, mennyi idejük van)
– kellékfelelős(ök) (akik cserélik a színeseket, megkeresik a kért színeket)
– csendfelelős (a hangoskodás megfékezése a feladata)
– bemutatást szervező (nem feltétlenül ő kell legyen a bemutató személy, de leszervezheti, koordinálhatja)
Lezárás: Miután megvan bemutatás, kísérő megbeszélés következik (rá lehet kérdezni pl., hogy mindenkinek érvényesült-e az ötlete, voltak-e nehézségek stb.).

A bemutatott játékok csak kisebb szeletei a foglalkozásainknak, amelyeket egy bizonyos keretmese/kerettörténet mentén építettünk fel, különböző céljainknak megfelelő játékokkal, feladatokkal teletűzdelve. Az osztály tagjait minden egyes foglalkozáson egy kerettörténetbe invitáljuk és a mese, illetve történet mentén, a csapathoz való tartozás érzését erősítve játszunk. Közösen jutunk el egyik pontról a másikra, úgy, hogy együtt oldunk meg feladatokat, érünk el célokat (gondolok itt most a játékokban felállított célokra). Ezáltal lehetőség van a jobb ‘’összekovácsolódásra’’, egymás jobb megismerésére, kapcsolatok mélyítésére, arra, hogy egy átlagos kis csoportból egy jó csapat alakuljon, ahol érződik az igyekezet a kölcsönös megértésre és tiszteletre, az elfogadásra, a barátságra.

Összességében elmondható, hogy különböző csapatépítő, együttműködést, egymásra figyelést igénylő játékok eszközei tudnak lenni a ‘’csoportból csapatot építsünk’’ folyamatnak. Ezek a játékok lehetőséget adnak arra, hogy a gyerekek jobban megismerjék egymást, együttműködjenek, az egymáshoz tartozás érzésével barátkozzanak, megtanuljanak egymással dolgozni, jó csapattagok legyenek.

Én találkoztam már ilyen csapattagokkal, ilyen kis társaságokkal, szóval: tuti, hogy léteznek. 😉