A történet szerzője N.N. (26 éves)
Fizikai bántalmazásban nem volt ugyan részem (a kisiskolás verekedéseket leszámítva, persze, amikben önként vettem részt), csúfolódásban viszont annál inkább.
Világéletemben jó tanuló voltam, családunk osztályszinten aránylag tehetősnek számított (sokat utazgattunk külföldre stb.), tehát mondhatni volt okuk irigységre a társaimnak.
A durva csúfolódások úgy hatodik osztály közepén tetőztek, elsősorban az osztály hangadó fiúbandájától eredtek, és nem kíméltek senkit. Sok lányt (köztük engem is) rendszeresen lek***rváztak, mondanom se kell, hogy alaptalanul, természetesen némi fogdosással, fenékcsapkodással kiegészítve.
Ékes és emlékezetes példája a fentieknek, hogy egyik téli síutunkról hazatérve, mikor elújságoltam a többieknek, hogy Torino környékén jártunk, a főkolompos – roppant kreatívan – elnevezett Tor***ngyónak, ami egy időre rám ragadt. További gúnynevek, amelyekre emlékszem: Dumbó, Fogas, Cicke (a megfelelő testrészekre való utalással).
Szerintem ma is kevesen ússzák meg a kamaszkort kisebb traumákból eredő komplexusok, önbizalombeli törések nélkül, legtöbbünknek a külsőnket érintő megjegyzések jutnak osztályrészül. Mondhatnám, hogy körülbelül 24-25 éves koromig önbizalomhiánnyal küszködtem emiatt, de ezzel valószínűleg mindnyájan így vagyunk. Szóval állíthatjuk, hogy ez a verbális bullying negatív hatással volt a későbbi életemre, de semmiképpen sem nagyobb mértékben, mint amúgy mindenki máséra… Na de ettől persze a bántalmazás még ugyanúgy bántalmazás… Ha jobban belegondolok, talán az ellenkező nemhez való viszonyulásomat is befolyásolta ez a bánásmód, ami hosszú távon kihathatott a párkapcsolataimra – sok más tényező mellett, természetesen, úgyhogy ebből nem is vonnék le messzemenő következtetéseket.
