Az előző blogbejegyzésben már egyféle nézőpontból megvizsgáltuk, hogy milyen hatással vannak a gyermekek életére a szavak: az otthonról hozott, a szülőktől hallott szavakra fókuszálva, a tudatos és együttműködő kommunikáció lépéseinek bemutatásán keresztül szembesülhettünk a szavak hihetetlen erejével. De mi történik, ha a gyermek elhagyja az otthont? Vajon az iskolában is építő vagy inkább leépítő, ártó, bántó szavakkal lesz körülvéve a gyermekünk? És ő a szavait milyen célra fogja felhasználni?
Konkrétan a gondolkodásunkat változtatja meg, és jellemünk részévé is válhat, ha környezetünk gyakran „hülyének”, „bénának”, „idétlennek”, „butának”, „szerencsétlennek”, „bolondnak”, „szarházinak” titulál,
hogy csak egy néhány kerüljön abba a felsorolásba, amit ötödikes gyermekek írtak le nekünk, amikor azt a kérdést tettük fel nekik, hogyan szokták a környezetükben lévő iskolatársak, osztálytársak egymást nevezgetni a felnőttek távollétében.
„Ez csak vicc, csak heccelik egymás, így próbálnak feltűnősködni” – mondhatnánk, de nagyon felelőtlen hozzáállás lenne, ha elhamarkodottan szemet hunynánk az „elkapott” bántó szavak felett. Mert pontosan, ahogy az otthon hosszú időn keresztül, folyamatosan hallott szavak,
az osztálytársak csúfolódásai, gúnynevei, címkéi is hatalmas károkat okoznak egy gyermek önértékelésében, és a saját magáról kialakult képét elképesztően torzítják.
Oldalakat lehetne a hosszú távú következményekről írni, és véget nem érő indoklás is következhetne, hogy miért fontos észrevenni, felismerni a verbális agresszió jelenlétét, és miért kell a megelőzéssel foglalkozni az osztályon belül. Felsorolások helyett néhány alkalmazható módszert, illetve gyakorlatot szeretnék vázolni röviden, és pár olyan területre mutatnék rá, amelyek fejlesztésével megelőzhető, hogy a bántalmazás elhatalmasodjon az osztályon belül, kiemelten kezelve a bántó szavakkal, gúnynevekkel szembeni határozott fellépést.
1. Osztályszerződés
Ahhoz, hogy a jó együttműködést megalapozzuk az osztályban, átugorhatatlan lépés az osztályszabályok megfogalmazása és leírása, akár szerződésbe foglalása az iskolai év elején. A szavak ereje itt is megmutatkozik már magában a folyamatban: fontos, hogy ne te, ne az osztályfőnök határozd meg a szabályokat, hanem azt közösen tegyétek, úgy, hogy abból mindenki kivehesse a részét. Rengeteg szabályalkotási módszer és gyakorlat van, és saját ötletet is alkalmazhatsz, de mindenképp fontos, hogy mindenki lehetőséget kapjon hozzájárulni a saját javaslatával. Ez történhet írásban, egyénileg, tehát mindenki kis cetlire leírja, szerinte
milyen szabályokat kellene az osztálytársaknak betartaniuk, hogy abban az évben mindenki jól érezhesse magát az osztályban, és jó közösség lehessetek.
Nagy valószínűséggel megjelennek majd a „ne csúfolódjunk egymással”, „ne beszéljünk csúnyán egymással”, „ne használjunk gúnyneveket” javaslatok is, de ha valami miatt mégsem így lenne, fontos, hogy az osztályfőnök cetlijén szerepeljenek ezek. így nem felejtődnek el. A javaslatokat érdemes összegyűjteni, és jó, ha az osztályfőnök olvassa fel, az osztály pedig szavaz egyes javaslatok mellett vagy ellen, jó kis „parlamenti” hangulatot varázsolva. A megszavazott szabályok egy nagy plakátra kerülhetnek fel, de akár osztályszerződésnek is nevezhetjük, amit mindenki aláírásával erősíthet meg. Fontos, hogy legyen szem előtt, függesszük ki az osztályba, legyen kiemelt helye az egész tanévre ennek a plakátnak, amit akár minden év elején megújíthatunk, újra megszavaztathatunk a gyerekekkel.
Ha már szem előtt lévő, kifüggeszthető plakátokról beszélünk, ugyancsak jó gyakorlat, ha használtok egy Varázsszavak plakátot is, amiről az előző témánál már írtam. Erre letölthető, használható példát itt és itt találsz. Az elkészítése ugyancsak történhet csoportmunkában, és a mintáktól teljesen eltérő, kreatív sajátos kivitelezéseknek, technikáknak adjatok bátran teret.
Az ilyen szemléltető „szöveges segédeszközök”
emlékeztetik a gyermekeket arra, amit közösen meghatároztak, és segítséget nyújthatnak azoknak a gyerekeknek is, akiket szünetben az osztályban esetleg szóban bántanak.
Az amúgy védtelen gyermeknek lesz egy kapaszkodója, egy plakát, egy szerződés, amire rámutat, és amire hivatkozva kérheti a többieket, hogy ne bántsák. Nem biztos, hogy ilyen szinten valóban használni fogja egy bántalmazott gyermek a plakátokat, viszont ismerve a szavak erejét, és a leírt szavak súlyát, motiválóan hathat, és erőt adhat neki, hogy arra hivatkozva akár segítséget merjen kérni tőled.
2. Lehetőség a beszélgetésre
Összetett probléma az iskolán belüli bántalmazás, emiatt a megelőzés, a témával való foglalkozás is rengeteg szálon fut. Nagyon fontos, hogy az osztályban lévő gyermekek tudjanak róla, hogy van lehetőségük veled, az osztályfőnökkel megbeszélni, ha gondjaik akadnak az osztályon belül. Mert hiába szögezünk le szabályokat, ha az esetleges „kihágások”, „megszegések” elfelejtődnek. Tehát legyen kimondva az is, hogy akár a szabályok kapcsán, akár más problémákkal, csoport előtt vagy egyénileg is bármikor lehetőségük van hozzád fordulni. A gyermekek nagy része érzi, hogy az osztályfőnök egy biztos pont, az iskolai környezetben a felnőtt, aki komoly dolgokban is segítségére lehet. Ennek ellenére fontos, hogy határozottan elhangozzon, hogy igen is, az osztályfőnöktől szabad segítséget kérni. Ennek kreatív teret is lehet szabni, ha ki akarunk mozdulni a hagyományos körbeülős beszélgetésekből (bár ezeket mi kiemelten kedveljük, és szerintünk elengedhetetlen részei az osztályközösség életének a jó, tartalmas, közös megbeszélések). Lehet például különböző tárgyakat összegyűjteni egy nagy kosárba, és a tárgyak segítségével beszélgetésre hívni a gyerekeket, mint ahogy ezt az önreflexióról szóló egyik bejegyzésünkben már írtuk korábban, de a brainstorming, az ötletbörze is kiaknázatlan lehetőségeket rejt, és nem csak ötletelésre, de érzelmeink, gondolataink, a felmerülő problémák kifejezésére, vázolására is jó módszerként szolgálhat (a mellékelt képen a saját brainstorming-om eredménye látható, ami a blogbejegyzésem megírását megelőzően készült, tehát csak illusztráció).
A cetlizés is szórakoztató, ugyanakkor hasznos módszer lehet:
a gyermekek írhatnak üzenetet az oszinak minden osztályfőnöki óra elején
például, és az üzenetek egy nagy befőttesüvegbe kerülnek. Névvel vagy név nélkül is küldhetők a cetlik, és nincs szabály: pozitív, de negatív élmények, gondok is megoszthatók így az osztályfőnökkel, mert gyakran írásban könnyebb. A kijelölt idő és hely mindig legyen követhető, ez fontos: ha elmarad az oszióra, s ezzel elmarad a cetlizés is, azt jóval előre lehetőleg kell jelezni, vagy az oszi távollétében is, ha valami közbejött volna, a helyettesítőt megkérni, hogy gyűjtse be a cetliket azon a napon a befőttesüvegbe, és juttassa el az osztályfőnöknek. Egy bajba jutott gyereknek nagyon fontos kapaszkodót jelentenek a dedikált, kijelölt idők és megosztási lehetőséget, ezek nagy értékek, ezért vigyázni kell rájuk.
(A téma folytatódik a következő blogbejegyzésben.)
