Gúnynevek, verbális agresszió visszaszorítása, de hogyan?

Rengeteg olyan terület van, amivel foglalkoznunk kell, hogy a szélesebb osztályközösségben terjedő csúfolódásoknak, címkézéseknek, verbális durvaságoknak elejét vegyük.

A szavaink ereje III. rész

Az előző bejegyzésben felsoroltak is segítik ezeknek a problémáknak az elkerülését és felderítését. Emellett pedig az empátia fejlesztése, a tolerancia erősítése, az önreflexió fejlesztése, valamint a csoportösszetartás megerősítése, illetve a dühkezelés tanítása is elengedhetetlenek a verbális agresszió elleni küzdelemben:

egy olyan közösség, amely összetart, ahol az egyének ismerik és megtanulják kezelni a dühüket (így nem a szavaikon keresztül vezetik le máson), ahol tolerálják egymást, és átérzik egymás helyzetét, kevésbé fog helyet hagyni a szóbeli bántalmazásnak.

De hogy ne hagyjuk ezt a témát se konkrét gyakorlat nélkül, két egyszerű javaslatom van:

Nevek

Egy teljes osztályfőnöki órát érdemes a nevekre szánni. A gyermekek kérdezhessenek otthon előtte arról, mi az ő nevük története. Miért, kiről, kitől kapták a nevüket, esetleg nézzenek utána a név eredetének, jelentésének. Az ilyen apró információk mind az önbecsülést, a magabiztosságot erősítik. Aztán a beszélgetés induljon el abba az irányba, hogy mindenki elmondhassa, felírhassa egy kitűzőre, hogy a nevének melyik formáját szereti a legjobban. Legyen lehetőség egy másik cetlire vagy más cetlikre közben azt is leírni egyénileg, hogy melyek azok a névváltozatok, becézések, esetleg gúnynevek, amit szoktak mások használni, de zavarja őket. Legyen lehetősége mindenkinek hangosan elmondani, mi az a név, amin szereti, ha szólítják, és hogy felolvashassa azokat a beceneveket, gúnyneveket is, amit nem szeret. Hagyjunk időt és adjunk lehetőséget a gyermeknek elmondani, kifejezni, hogy számára miért rossz, miért bántó, mit érez, amikor azt a nevet hallja, amit nem szeret. Ha nehezen oldódik, nehezen találja a szavakat, adjunk eszközöket neki – kártyákat, képeket –, ami könnyíthet az érzései kifejezésében. Majd a gúnyneves cetliket gyűrje össze, és dobja ki egy kukába, ezzel fejezve ki, hogy meg szeretne válni tőlük, s ebben kérje az osztálytársak segítségét.

Pálcikaember

A szavak által okozott eltörölhetetlen nyomokat jól érzékeltető feladat lehet, ha egy A3-as papírra előre felrajzolt pálcikaemberke testére írhat bárki olyan szavakat és mondatokat össze-vissza, amit valaha hallott, hogy az emberek mondtak egymásnak azzal a céllal, hogy bántsák a másikat.

A szavaink ereje III. rész

A feladat az, hogy minél több ilyen kifejezést, bántó szót, sértést, gúnyolódást írjanak fel ceruzával, golyóstollal, filccel vagy bármivel erre a papírra. Mindenki ugyanazon a papíron dolgozik. Felolvashatunk néhány ilyen bántó szót, mondatot, hogy a helyzetet kihangosítsuk, majd beszéljünk arról, hogyan érezheti magát az a pálcikaember, és hogy mit tudnánk tenni, hogy jobban legyen. A vélemények megosztása után próbálja meg az osztály bármilyen módszerrel (radír, hibajavító, kisatírozás, eltakarás) eltüntetni a felírt szavakat és mondatokat, hogy az emberke sértetlenül, eredeti formájában tündökölhessen újra.

Ami természetesen nem lehetséges, mivel még ha a bántó szavak el is tűnnek, maga az emberke teljesen más lesz, az eredeti formába nem alakítható vissza,

és még a kiradírozott részeknek is megmarad a nyoma a papíron, és a satírozások is elmásítják őt. Ezzel a feladattal nagyon jól lehet érzékeltetni, milyen nyomokat okoznak a bántó szavak, és arról is beszélni kell, hogy a bocsánatkérés, bár szükséges, de nem elégséges ahhoz, hogy a bántott ember újra a régi legyen.

Bizonyára a fentiek alapján még számtalan új és egyedi ötletet ki lehet fejleszteni és alkalmazni annak érdekében, hogy egy olyan osztályközösségünk legyen, amelynek tagjai egymásért kiállnak, egymással szemben elfogadók, és igazi közösségként működve elutasítják az egyének kirekesztését, kitaszítását, gúnyolását, bántalmazását. Úgy gondolom, egy olyan osztályfőnök, aki nyitott velük kommunikálni, őket meghallgatni, aki ösztönzi őket, hogy merjenek az érzéseikről beszélni, és merjenek segítséget kérni, egy olyan osztályfőnök, akinek célja, hogy minden egyes diákja jól érezze magát abban a közösségben, ahol több éven keresztül lennie kell, csakis jó hatással lehet az őt körülvevő, a rá felnéző gyermekek jellemére, fejlődésére és felnőttkorára is. És úgy gondolom, ha ezt a blogbejegyzést olvasod, és érdekel ez a téma, akkor te egy ilyen osztályfőnök vagy.