Ha meghalljuk azt a szót, hogy félelem, mindannyiunknak eszébe jut valami, amitől hevesebben ver a szívünk, gyorsabban kapkodunk levegő után. A gyermekeknek a szekrényben rejtőzködő szörny vagy a fehér köpenyes fogorvos, a serdülőknek a kiközösítés, az iskolai kudarcok, a magány, míg a felnőtteknek a munkahelyi nehézségek, a családi konfliktusok okoznak szorongást, félelemérzetet.
Ahogyan az a fejlődés bármely pontján megfigyelhető, úgy a félelemben is jelen van egy fajta szakaszosság. Egy adott korban jellemző félelmet korspecifikus félelemnek nevezünk. Ezek a különböző életkorokban megjelenő félelmek nem egyenlők a patológiás félelemmel, amely a pszichológiai egyensúly felbomlását jelenti, hanem ez egy fajta lételem, amely az alkalmazkodáshoz járul hozzá, lévén, hogy adaptív érzelem.
„A félelemben és a hitben van valami közös. Mindkettő megköveteli tőlünk, hogy higgyünk valamiben, amit nem látunk.” Joel Osteena
Mi történne akkor, ha nem félnénk?
Gondolkodás nélkül veszélyeztetnénk az életünket, nem tartanánk be a sebességkorlátozásokat, bátran szállnánk szembe a medvével, sőt a tanórákra sem készülnénk megfelelően, hiszen nem lenne ott a háttérben az ösztönzően ható félelem a rossz jegytől.
Te tudtad?
A korspecifikus félelmek, bár nem töltenek el jó érzéssel, mégis egy adott pontig, az illető életkorban normálisak és természetesek. Viszont ezeknek a félelmeknek a hosszú távú fennállása és a nem megfelelő időszakban való jelenléte zavarokhoz vezethet. Éppen ezért nagyon fontos megkülönböztetni a normál, tehát korspecifikus félelmet, a valódi problémát jelentő félelemtől.
Mindezt hogyan? Egy óvodás gyermek félhet sok mindentől, ami az ő életkorának velejárója, például az ágy alatt rejtőzködő szörnyektől, a fehér köpenyes bácsitól, a sötétségtől. Ez teljesen normális amennyiben eltűnik magától. Van azonban az az eset is, amikor egy hosszú távon fennálló állapotról van szó, ami bizonyos esetekben szomatikus tüneteket eredményezhet: hasfájást, alvászavarokat stb. Elengedhetetlen, hogy ezt a szülő felismerje és kellő figyelmet szenteljen neki, ugyanis patológiás állapotot eredményezhet. Addig a pontig beszélhetünk adaptív félelemről, amíg az nem okoz minőségi romlást az életvitelben.
A gyermekkori félelmek osztályozása
A korspecifikus félelmek 4 osztályát különítették el:
- Konkrét félelmek: ez főként az 1-3 éves korosztályt jellemzi, de már pár hónapos korban is jelentkezhet. Ebben az esetben egy konkrét tárgyra, eseményre irányuló érzésről van szó, mint például a szeparációs félelem, fájdalomtól való félelem stb.
- Szimbolikus félelmek: bizonyára mindannyian féltünk kiskorunkban a boszorkányoktól, a szekrényben élő szörnyetegtől, amely mind-mind ebbe a kategóriába sorolható, hiszen egy nem létező dologra irányul. 3 éves kor körül alakul ki, és a serdülőkorral párhuzamosan el is tűnik.
- Realisztikus félelmek: ez a típus már nem egy lehetetlen tárgyra, eseményre irányul, hanem egy nagyon is valós félelmet fejez ki, ami lehet betegségtől, haláltól, elhagyástól való félelem. Iskoláskorban alakul ki, és minden korosztályban jelentkezhet.
- Teljesítménnyel kapcsolatos és szociális félelmek: egy főként iskolásokat, serdülőket, felnőtteket érintő jelenségről van szó, amely a kiértékeléstől, a be nem fogadástól, a nem megfelelő teljesítménytől való félelmet jelenti.
Mit tehet egy szülő, ha fél a gyermeke?
- Próbáld megérteni a gyermek félelmének valódi okát. Hallgasd meg, légy a támasza.
- Ne kényszerítsd arra a gyermeked, hogy ha például fél a kutyáktól, akkor menjen és simogassa meg, mondván, hogy attól jobb lesz. Ez csupán szorongást eredményez a gyermekben, hiszen még annak a terhe is rá nehezedik, hogy elvárják tőle, hogy ne féljen.
- Mivel a szülő a példakép a gyermek életében, így segítség lehet, ha elmondod, hogy te mitől féltél kiskorodban, vagy esetleg most mitől félsz. Ezáltal a gyermek megbizonyosodik arról, hogy másnak is vannak problémái, és így könnyebben néz szembe a nehézségekkel.
- Nem jó, ha folyamatosan azt hangoztatod, hogy „ne fuss, mert elesel!”, „ne menj oda, mert megütöd magad!”, mivel ezzel fekteted le tulajdonképpen a gyermek életében a félelem alapjait, a gyermeked minden cselekedetét egy óvó intés figyelmezteti arra, hogy félnie kell tőle.
- A bábjátéknak számos fejlesztő hatása van, ezáltal a félénk gyermek esetében is bátran alkalmazható, hiszen általa felszínre kerülnek a gyermek elfojtott érzelmei, félelmei, vágyai. Azokat a gyermekeket, akik introvertáltabbak, félénkek, nem igazán fogadják a közeledéseket, könnyebben fel lehet oldani bábjátékok segítségével.
- A mesék számos gyermekkori probléma megoldására alkalmazhatóak, mivel mesehallgatás közben szükség van a képzelőerőre, a kreativitásra. A gyermekek a mágikus gondolkodásuk által bele tudják képzelni magukat a mesébe, szerepeket tudnak ölteni, így például az adott problémára kidolgozott mese könnyedén feloldhatja a szorongást, a mesehős bőrébe bújva a gyermek is képes „leküzdeni” a félelmeit.
- A különböző művészetek, mint a zene, rajz, tánc, kézműveskedés, nagyon jó eszközei a problémák, félelmek, szorongások levezetésének. A gyermek a színek által ki tudja fejezni az érzéseit, lapra tudja vetíteni a dühét, fájdalmát, félelmeit, vágyait. A zene akár relaxációképp, akár feszültségoldásképp is nagyon jó módszer. Mivel nagy a műfajok tárháza, így szabadon lehet választani bármilyen típusút a hangulatnak megfelelően. A táncban nincsenek határok, nincsenek korlátok, így segít az ellazulásban, önkifejezésben, felszabadulásban, akár az elfogadásban, félelmekkel való szembenézésben is.
- A mozgás, sport is egy nagyon eredményes módszer, mivel általa a gyermek szabaddá válik, elszabadul a gondolataitól, félelmeitől. Szociális kapcsolatokat létesíthet, önbizalmat nyerhet belőle a sikerei, eredményei, tapasztalatai által.
- A jóga által a gyermekek megtanulják a tudatos légzést, elsajátítják a tudatos odafigyelést. Általa képesek a fellépő stresszt, kudarcot, félelmet kezelni, megoldani a szembejövő problémákat.
- Lufifújás: ez egy nagyon jó szorongásoldó technika kisgyerekeknek, mivel elősegíti a mély hasi légzést, jó hangulatot varázsol, valamint eltereli az aktuális félelemről, problémáról a gyermek figyelmét.
- Toljuk el együtt a falat: ez a módszer tulajdonképpen az izomlazítás és izommegfeszítés váltakozásával járul hozzá a feszültség csökkentéséhez. Támaszkodjunk neki egy falnak és próbáljuk meg eltolni közösen.
- Az ölbe ültetés a nagyobb gyermekek esetében is eredményes lehet, mivel a testi kontaktus nyugtató hatással bír. A megijedt, rémült gyermek a mi nyugodt légzésünkhöz, lassú szívverésünkhöz igazodik.
- Fontos megemlíteni a bullying jelenségét, ami a folyamatos iskolai csúfolásra, kiközösítésre irányul, és ez teszi ki a legtöbb gyermek félelmeinek alapját. Fontos a tanító segítő hozzáállása, ne bélyegezze meg a gyermeket az iskolába, ne büntesse mások előtt, valamint ne söpörje a szőnyeg alá a problémát, hanem azonnal tegyen az ügy érdekében.
- Féleleműző tárgyak: a gyermekeknek az egyik legfontosabb lételemük a biztonság, éppen ezért segítséget nyújthat nekik, ha kapnak az általuk szeretett személytől egy féleleműző tárgyat, például egy karkötőt, ami akkor is ott van, amikor az édesanya éppen nincs, esetleg egy macit, ami éjszaka megvédi őket a sötétben.
Útravaló
Egy kis jótanács Neked, ha saját félelmeid gátolnak a mindennapokban: a legjobb szorongásoldó módszer, ha ezekben a negatív pillanatokban olyan eseményeket, személyeket idézel fel, amikért/akikért hálás vagy. A most a fontos! Ha a félelmeid köré szervezed az életed, akkor csak veszíthetsz. Ezt a magatartást tanítsd meg a gyermekeidnek is, hiszen ők rólad példázódnak. Segíts nekik, légy támasz, légy pozitív, és jegyezd meg:
„Valójában az a bátor ember, aki ellenáll a félelemnek, hanem aki legyőzi a félelmét – nem pedig az, akiből hiányzik a félelem.” – Mark Twain
Könyvészet:
Babos, B. (2016). Fejlesztési módszerek és ötletek óvodás és kisiskolás gyermekek számára. Különleges Bánásmód, 95-104 oldal.
Roth, M., & Vincze, A. E. (2010). Bevezetés a fejlődéslélektanba. Kolozsvár: Kolozsvári Egyetemi Kiadó.
