„Lássuk, ki lesz a következő felelő…”, „Most valaki jöjjön ki a táblához”, „Az lesz a következő, akihez nyílik a napló”. A kijelentések, amelyek hallatán minden kis rémült tanuló gyorsan ellenkező irányba szegezi tekintetét, sürgős olvasnivalója akad, vagy épp egy hirtelen köddé váló ceruza után kezd kutatni a táskájában.

Egyszülős- avagy csonka családban élni

Ezen jelenség mindannyiunk számára ismerős, hiszen, ha szülőként, ha diákként, ha tanárként, de valamilyen formában mindenképp találkoztunk vele, vagy épp a saját bőrünkön tapasztaltuk.

A szorongás tipikusan olyan  helyzetekben jelentkezik, amelyekről úgy véljük: tétjük van. És diákként minek is lenne a legnagyobb tétje az életünkben, ha nem a tanulásnak, teljesítménynek?  Ezek a kellemetlen érzelmek, gondolatok pedig hol máshol nyilvánulnának meg leginkább, ha nem az iskolában?

Az iskolai teljesítményszorongás szó összetétele egy elég nagy paradoxont hordoz magában, hiszen a szorongás gátolja a teljesítményt, annak megnyilvánulását, mégis rengeteg iskolarendszer úgy törekszik a diákok teljesítményének növelésére, hogy szorongást vált ki belőlük. (Fülöp , 2015)

Mi okozhatja az iskolai teljesítményszorongást?

  • Ismétlődően visszatérő negatív tapasztalatok, visszajelzések.
  • Túl nagy elvárások.
  • A háttérben álló lelki okok, mint a kisebbrendűség érzése, önbizalomhiány.
  • Valós tanulási problémák megjelenése.
  • Kudarcélmények.
  • Külső és családon belüli támogatás hiánya.
  • Bántalmazás, büntetés.
  • Érzelmi/fizikai elhanyagoltság.

Milyen a teljesítményszorongó gyermek?

„Hangos szorongó” gyermek:

  • Egysíkúan gondolkozik, egyetlen célja van: elkerülni a kudarcot.
  • Fél a megszégyenüléstől.
  • Fél, hogy kudarcot fog vallani egy vizsgán, teszten.
  • Leginkább attól tart, hogy társai előtt negatív színben tűnik fel.
  • Túl fontossá válik számára a teljesítmény, erőteljesen szorong amiatt, hogy lehet nem sikerül valami.
  • Nagyon sok időt tölt tanulással, mégsem minden esetben teljesít ennek megfelelő szinten.
  • Tanulási nehézségek jelentkeznek nála, otthon tudja a kérdéses anyagot, az iskolában mégis gyenge eredményt ér el.
  • Magatartásproblémák jelenhetnek meg az iskolában, mint a dühkitörések, csökkent koncentráció, gyengülő stressztűrő képesség, mindez azért, mert a szorongás okozta feszültséget így próbálja levezetni.
  • Iskolával szembeni ellenállás jellemezheti.

Beszélhetünk azonban úgynevezett csendes szorongásról is, melyre ellentétes tünetek utalnak:

„Csendes szorongó” gyermek:

  • A gyermek feltűnően visszahúzódó, félénk.
  • Nincsenek barátai, nem kapcsolódik be adott közösségekbe, nem nyit más diákok felé.
  • Ha felelésre, felmérésre kerül sor, különös reakciókat mutat: lepirul, rágja a körmét, tehetetlenné válik, nem képes teljesíteni.
  • Teljesítménykényszer mutatkozik nála.

A gyermeknél jelentkező, szorongásra utaló, szomatikus tünetek:

(Metzig & Schuster, 2003, old.: 241)

  • Hajhullás, szédülés, fejfájás.
  • Heves szívdobogás, mellkasi fájdalom.
  • Alvási nehézségek, gyakori rémálmok.
  • Hasi görcsök, puffadás, encopresis (széklettartási zavar), enuresis nocturna (éjszakai ágybavizelés).
  • Feltűnően sok szénhidrát-fogyasztás.
  • Hányinger, hasmenés, székrekedés, stb.

Hogyan segíthetsz Te, mint pedagógus:

  • Mivel nagy mértékben befolyásolja a pedagógus viszonyulása a gyermek teljesítményszorongását, így elengedhetetlen a megértés, az elfogadás, a támogatás.
  • Megszégyenítés, megbélyegzés elkerülése, ha valamit nem tud a gyermek, inkább segítségnyújtás, olyan módon, hogy képes legyen általa ő maga a helyes megoldásra, ezzel erősítve az önbizalmát.
  • Nyugi-sarok kialakítása, azaz a stresszes, belső feszültséggel küzdő gyermekek számára kialakított hely, ahová bátran elvonulhatnak szükség esetén, ahol stresszlabda, rajzlapok és ceruzák, mesekönyvek és más különböző stresszoldó módszerek állnak rendelkezésükre.
  • Relaxációs feladatok alkalmazása, mint például a legzőgyakorlatok, feszültségoldó technikák, progresszív relaxáció, amely fókuszában a test, az izmok ellazítása áll, mivel ezzel párhuzamosan az elme is feloldódik a stressz, a szorongás alól.
  • Kooperatív tanulás bevezetése, amely azt jelenti, hogy a tanulók kis csoportokra osztva dolgoznak, ahol mindenkinek megvan a saját feladata, ahol szükség van arra, hogy figyeljenek egymásra, hogy segítsenek egymásnak és ahol mindenkinek lehetősége nyílik arra, hogy kibontakozhasson.

Hogyan segíthetsz Te, mint szülő:

  • Stresszoldó stratégiák bevezetése a gyermek életébe, mint a rendszeres sport vagy bármi más szabadidős tevékenység, amelyben sikerélményhez juthat.
  • Kiegyensúlyozott táplálkozás.
  • Megfelelő alvás és minőségi kikapcsolódás.
  • Életmódbeli változások, hiszen a szorongó gyermek agya a folyamatos stresszre van „beprogramozva”, így fontos olyan élményeket biztosítani, ahol lazíthat.
  • Minél több szülői figyelemre, beszélgetésre, közös játékra van szüksége a gyermeknek.
  • Nem segít, ha még otthon is a tanulásra noszogatjuk, annál inkább bíztatni kell, hogy azt tegye, amihez kedve van, amit szeret.
  • Próbáljuk mellőzni az olyan kijelentéseket, mint: „Tanulj, különben senki nem lesz belőled”, stb., mivel ezekkel csak belehajszoljuk a gyermeket a szorongásba, az által, hogy elvárások elé állítjuk őt.

Zárószóként még hozzátenném, hogy a félelem, illetve a szorongás nem törölhető el, nem semmisíthető meg, gyakorlatilag a sejtjeinkbe van íródva, viszont számos eszköz adott, amelyek által segíthetünk akár gyermekeinken, tanítványainkon, akár önmagunkon, annak érdekében, hogy ez ne debilizálja, gátolja a teljesítményünket, ne rontsa életminőségünket. Visszagondolva egy-egy ilyen stresszel, szorongással megélt helyzetre, így utólag nem is tűnnek annyira rossznak, mint ahogyan akkor megéltük azokat, igaz? Mégis hagytuk, hogy sok fejfájást és rossz pillanatot okozzanak nekünk.  A gyermekek is ehhez hasonló érzéseket élnek át, csak ők nem tudják, hogyan is kezeljék mindezt. Éppen ezért, ha csak tehetjük, segítsünk nekik mi is hasonló helyzetekben.

Könyvészet

Fülöp, I. (2015). Kisiskolások teljesítményszorongásának csökkentése. Metszetek, 115-128.

Metzig, W., & Schuster, M. (2003). Tanuljunk meg tanulni! Budapest: Medicina Kiadó.