A szegénység nem szégyen – mondta egyszer egy anyuka, amikor adományt vittünk a családnak, ahol több gyerek is volt. De vajon ezt a hátrányos helyzetű gyerekek is így gondolják?

Mit is jelent a hátrányos helyzet?

Hátrányos helyzetűek azok, akik nap mint nap valamiben hiányt szenvednek.

Nagyon egyszerűen fogalmazva. Mondhatjuk most, hogy hát aki szeretethiányos, az is hátrányos helyzetben van? És szerintem igen. Mert ez az állapot sok más tünetet, betegséget kiválthat. 

A hátrányos helyzetnek több kiváltó oka is lehet, mint például elvált/elhalálozott egyik vagy mindkét szülő, illetve munkanélküliek, valamilyen betegségben szenvednek, stb. Számtalan családnál jártam én is, sok gyereknek segítettünk, s ezeknél a családoknál az volt a benyomásom, hogy sok esetben a szegénységük kiváltó oka az lehet, hogy egyedülálló volt az anyuka vagy apuka, vagy épp valamilyen szenvedélybetegségben szenvedett egyik vagy mindkét szülő.

Szegény családba születtem. Tehetek róla?

Hogyan élheti meg a gyerek ezt a helyzetet?

Gyerekként mindenki szépnek és tökéletesnek látja a világot, egy gyereknek mindig vannak nagy álmai, vágyai, kérései. De mi van akkor, ha a hátrányos helyzete miatt nem kaphatja meg ezeket? Vagy csak részben kaphatja meg? Sok helyen láttam, hogy a helyzetüktől függetlenül, a gyerekek meglehetősen boldogok voltak. De ezt annak tudnám tulajdonítani, hogy még túl kicsik ahhoz, hogy felfogják, mit is jelent valójában a szegénység. Azoknál a családoknál, ahol nagyobbak voltak a gyerekek, már érződött a szégyenérzetük. 

Azt mondják, hogy az első 7 évben az agyunk úgymond csak másol”. Lemásol mindent, amit lát, hall, tapasztal. Ha a szülőktől azt látja, tapasztalja, hallja nap mint nap a gyerek, hogy a szegénység rossz dolog, hogy szégyen, hogy hátrány, akkor nagy valószínűséggel ő is ezzel fog azonosulni, ezt fogja gondolni, hinni. Ilyenkor a gyerek veszít az önbecsüléséből, önbizalmából, főként ha olyan gyerekekkel találkozik, akik módosabbak, jobb körülmények között élnek. Szégyellni fogja magát, esetleg a szüleit is, amiért nincs új cipője, táskája iskolakezdéskor. És ez a teljes életére kihatással lehet. Ezért fontos, hogy a körülötte lévő felnőttek hogyan viszonyulnak a helyzetéhez.

Mit tehetünk szülőként?

Elfogadás – ez az, ami szerintem gyógyír a legtöbb dologra. Tudom, nem könnyű, de meg kell értetnünk a gyerekünkkel, hogy a szegénység, még ha bizonyos esetekben tényleg hátrány is, nem szégyen. El kell fogadnunk a helyzetünket.

Nem választhatjuk meg, hova születünk, de mindig változtathatunk.

Ha máson nem, akkor azon, ahogy hozzáállunk a dolgokhoz. Még csak annyit emelnék ki ide, ami szerintem nagyon fontos, hogy a gyerekkel  éreztetni kellene, hogy mennyire értékes, annak ellenére is, hogy szegény. 

Próbáljuk biztatni, segíteni a tanulásban a gyerekünket, hogy úgymond legyen valaki belőle. És nem számít, mit mondanak mások. A társadalmunk sajnos tele van előítéletekkel, elvárásokkal, ami nem feltétlenül egészséges. És sajnos a szülők közül is nagyon sokan egyáltalán nem foglalkoznak ennyire tudatosan a gyerekükkel, hogy ilyesmiről beszélgessenek velük. 

Mit tehetünk tanárként?

A tanári feladat azért olyan nagyon fontos, mert nagyon sok gyereknél a tanár lehet – odafigyelő szülő hiányában – az egyetlen felnőtt, aki rendesen bánik vele, figyel rá.

Mivel egy hátrányos helyzetű gyereknek kevesebb az önbizalma, ezért neki nagyobb szüksége van az elismerésre, dícséretre, mert ez felemeli, kiemeli őt abból a hitből, hogy ő kevesebb, mint a többiek. A pedagógus olyan feladatokat bízzon rá, amiben ő ügyes, tehetséges, s akkor a társai fogják meglátni, hogy nézd, ez a Pista tényleg de ügyes, s a tanítónéni nem csak úgy potyára dícsérgeti

A gyerekek nagyon érzékenyek arra, ha dícséretet vagy szidást kapnak.

Fontos, hogy tanárként ne tegyünk különbséget gyerek és gyerek között, ne éreztessük a hátrányos helyzetű gyerekekkel, hogy hátrányos helyzetűek. Ez annyira alap kellene legyen, hogy most egy-egy pedagógus akár meg is sértődhetne, hogy erre egyáltalán kitérünk, de sajnos nekem kiskoromból vannak egyértelműen rossz tapasztalataim ezzel kapcsolatosan. Minden gyereket egyformán – diákként – kezeljünk.

Szegény családba születtem. Tehetek róla?Hogyan kovácsoljunk előnyt a hátrányból?

Milyen előnye van a szegénységnek? Azt gondolnánk, semmi nincs. Pedig nagyon sok alapítvány, egyesület, állami intézmény segít a rászoruló gyerekeken oktatással, támogatásokkal, pályázatokkal. Habár ez nem feltétlen előny, inkább az

egyenlő esélyek biztosítása,

fontos minden ilyen lehetőséggel élni. 

Én is nagyon sokszor kaptam ösztöndíjat, nem mondom, hogy ez teljes mértékben a szegénységgel függött össze, inkább a jó tanulmányi eredmények miatt, de voltak családunkban is nehezebb napok, évek, amikor bizony jól jött a segítség. Kicsit akkor furcsa volt, olyan érzés töltött el, mint amikor kölcsön kérsz valakitől pénzt, de végülis ez egy kitüntetés volt a jó tanulmányi eredményeim miatt. Tehát mi is bele kell tegyük a magunk részét. A legnagyobb tanulság számomra az, hogy merjünk bátran segítséghez fordulni, kérdezni, érdeklődni, mert mindig lehet kiút a szegénységből, csak meg kell keresnünk a lehetőségeket.

Végezetül bátorítani szeretnék minden szülőt, gyereket, akik hátrányos helyzetben élnek, és azokat is, akik nem, ezzel a kis videóval: https://www.youtube.com/watch?v=AWwyNol4YHY.

A gyerekekben, legyenek hátrányos helyzetűek vagy épp jómódúak, mindig ott van a fejlődés, a kitörés, a változás lehetősége. Rajtunk, a környezetükben élő felnőtteken is múlik, hogy életük milyen irányt fog venni. Ezt sose feledjük el.