Hogyan hat az életünkre, ha ismerjük saját családi történeteinket, ha tudjuk, honnan kaptuk a nevünket, mi történt a világban, amikor születtünk, vagy kire hasonlítunk a leginkább a családból
Amikor gyerek voltam, édesanyám meséléseiből már rengeteg dolgot tudtam a családunkról, történeteinkről, és számtalan anekdotát hallottam például a születésemhez, az életem első lépéseinek megtételéhez, sőt a nővérem első kimondott szavaihoz vagy ahhoz kapcsolódóan is, amikor az óvodában szülőértekezletet hívtak össze, mert megcsókolt a wc-ben egy fiút.
Hallgattam nagymamám élettörténetét a háborús időkről, a kemencében bujkálásról, a plátói szerelemről, és nagypapám fogsági éveinek felfoghatatlan részleteit is ismertem. Egyetemista voltam, amikor eldöntöttem, hogy valamilyen formában rögzítenem kell a hallottakat, hangfelvételt készítettem és arra kértem nagymamámat, ismét mesélje el az oly sokszor már elregélt történeteket. Szerettem volna mindent megörökíteni, megírni egy családi naplóban. Sajnos a folyamat itt abbamaradt (de még mindig nem engedtem el teljesen), viszont
már akkor éreztem, hogy ezek a történetek nagyon fontosak, igazi kincsek az életemben.
Aztán szembejött velem egy kutatás és elkezdtem többet olvasni a témában, így most már azt is tudom, hogy
azok a gyerekek, akik sokat tudnak saját és családjuk történeteiről, magasabb önbecsüléssel és erősebb lelki teherbíró képességgel rendelkeznek,
mint azok, akiknek kevesebb ismerete van e téren. Nem tudhatom biztosra, de a számok ezt mondják, bizonyára én is sokat köszönhetek ezeknek a bizonyos történeteknek. A kutatások eredményei szerint egy gyermek minél többet tud a családjáról, minél több családi történetet ismer, annál magasabb belső kontrollal rendelkezik, annál kevesebbet szorong és annál könnyebben tud megküzdeni érzelmi és viselkedési nehézségekkel az élete során. A mesék és a mesélés fontosságáról a megküzdéshez kapcsolódóan Kádár Annamária pszichológustól már hallhattunk, érdemes utánanézni az erről szóló írásainak, előadásainak. De nemcsak a mesék, hanem
az is nagyon fontos, hogy a mi saját meséink, a családunk meséje, történetei előkerüljenek
egy-egy eseményen vagy esténként, és a saját mesék tanításai, a pozitív, humoros, de akár szomorú és tanulságos történetek is végigkísérjék a gyermekkort.
Az a bizonyos 20 kérdés
Marshall Duke és Robyn Fivush nevéhez kötődik egy vizsgálat, amely során bizonyították, hogy azok a gyerekek, akik többet tudnak saját családjuk történeteiről, magasabb önbecsüléssel rendelkeznek, mint azok, akik nincsenek ezeknek az információknak a birtokában. Később a felmérést megismételték és a 2001. szeptember 11-i események kapcsán az is kiderült, hogy a családjuk történetét jobban ismerő gyerekek a traumát is jobban kezelik és jobb a lelki teherbíró képességük. A vizsgálatok során elhangzó 20 kérdést most itt is elérhetővé teszem, hiszen ezekre a kérdésekre akár irányadóként is tekinthetünk, és segíthetnek elindítani a történeteinket:
- Tudod, hogyan ismerkedtek meg a szüleid?
- Tudod, hol nőtt fel édesanyád?
- És azt, hogy édesapád hol nevelkedett?
- Azt tudod, hogy a nagyszüleid hol nőttek fel?
- És hogy a nagyszüleid hol ismerkedtek meg?
- Tudod, hol házasodtak össze a szüleid?
- Tudsz a születésedhez kötődő történést, történetet?
- Tudod, honnan kaptad a neved?
- A testvéred/testvéreid születéséhez tudsz kapcsolni történetet? Mi történt akkor?
- Azt tudod, hogy kihez hasonlítasz a leginkább?
- És azt tudod, hogy a viselkedésed tekintetében kire hasonlítasz a leginkább?
- Tudsz betegségekről vagy sérülésekről, amelyeket a szüleid fiatalabb korukban éltek át?
- Tudsz olyan történetet, ami a szüleid jó vagy rossz tapasztalataihoz kapcsolódik, amiből tanultak valamit?
- Ismersz olyan történetet, ami az édesanyáddal vagy édesapáddal az iskolai évek alatt történt?
- Ismered családod nemzetiségi hátterét?
- Tudod, milyen munkahelyeik voltak a szüleidnek fiatalkorukban?
- Tudod esetleg, milyen díjakat nyertek a szüleid fiatalkorukban?
- Tudod édesanyád iskolájának a nevét?
- És az édesapád iskolájának a nevét?
- Tudsz mondani olyan rokont, családtagot, akinek az arcán sosem látni mosolyt, folyton morcos?
Készítsetek családi naplót, feljegyzéseket
Ha nemcsak szóban mesélnél, hanem rögzíteni is szeretnél néhány fontosabb történetet, akkor ezt nagyon sok formában megteheted. Lehet írásos-képes naplót készíteni például, melybe bekerülhetnek a legfontosabb történetek. De a gyermeked saját története is összeállhat egy napló vagy emlékalbum formájában, ami nemcsak képeket, hanem feljegyzéseket is tartalmazhat. Lehet tiniként még annyira nem fogja kitörő örömmel fogadni, de felnőttként biztosan értékes kinccsé válik majd életében egy hasonló ajándék.
Igazi kincs: a családi időkapszula
Készülhet írásos, naplós, de egy családi kincsesláda vagy kincsesüveg formájában is akár, belekerülhet minden, ami a család életében jelenleg fontos dolog, ami jelentős szerepet játszik ebben a pillanatban. Csodálatos élmény lesz 10-20 év múlva elővenni, beleolvasni az elkészített levélbe, visszanézni a képeket, az elrejtett tárgyakat. Csak arra vigyázzatok, ha valóban el is ássátok, ne feledkezzetek el a pontos helyéről. De a ládikó felkerülhet a padlás egy konkrét rejtekhelyére is, nem feltétlen kell a föld alatt időtlenné változtatni a család jelenét. Legyetek kreatívak!
Programötlet és éveken átívelő játék: a családi kvíz
Ezt egyszer kell összeállítani, majd csak bővíteni újabb kérdésekkel és válaszlehetőségekkel: ki a család feketebáránya, ki az, akinek szavajárása, hogy „azt a piculáját”, ki az a családból, aki csak ketchuppal eszi meg a töltött káposztát, esetleg honnan jön az a szokás a családban, amikor… Ilyen és ehhez hasonló sok-sok kérdésből állhat össze a nagy kvíz, amit digitálisan, de papíron is rögzíthetünk. Jó kis közös program, és segít feleleveníteni fontos történeteket. Izgalmas kihívás és hasznos program az új kérdések megalkotása is.
A családi történeteink tehát erősítenek, ápolni kell, megjeleníteni, előhozni őket. Ha többet tudok saját történetemről, akkor felismerem a helyem, a szerepem, érzem, hogy van részem, vagyok, itt vagyok, kapcsolódik hozzám is valami. A családi elmesélések nyomán pedig azt érzékelhetem, hogy még ha egy történet borúsként is hat, lám, itt vagyunk, folytattuk, kijöttünk belőle, van megoldás és lehet tanulni belőle, majd felállni és továbbmenni. Apróságnak tűnő dolgok, s mégis milyen fontos szerepet töltenek be életünkben, és milyen nagy hatást gyakorolnak önbecsülésünkre. Óvjuk a történeteket, meséljük és meséltessük őket, hogy ne merüljenek feledésbe.
Hivatkozás:
Duke, M. P., Lazarus, A., & Fivush, R. (2008). Knowledge of family history as a clinically useful index of psychological well-being and prognosis: A brief report. Psychotherapy: Theory, Research, Practice, Training, 45(2), 268–272.
Képek forrása:
