A mai világban egyre kevésbé jellemző az, hogy toleránsak, elfogadók vagyunk embertársainkkal. Pedig a tolerancia és az elfogadás létfontosságú, főleg akkor, ha azt az egyszerű tényt vesszük figyelembe, hogy az ember társas lény, így minden ember életében rendkívül fontosak az emberi kapcsolatok.

A tolerancia, az elfogadás jelentése

1. A wikiszotar.hu így fogalmaz:

  • Más emberek eltérő véleményének megtűrése ellenvetés nélkül, és az ilyen emberek tisztelete, tisztességes kezelése a nézeteltérések ellenére
  • Zavaró, idegesítő vagy elfogadhatatlan körülmények elnézése más személyben vagy dologban anélkül, hogy megpróbálnánk megváltoztatni.

2. A wikipedia pedig így definiálja:

  • Elsősorban türelmességet jelent mások véleménye, főleg vallása, világnézete, etnikai vagy nemzeti hovatartozása, illetve más egyebek iránt. A tolerancia a kölcsönös megértés és tisztelet alapja, egyfajta morális parancs

Nem várhatod el a toleranciát, ha benned nincs tolerancia mások irányában.” – Souad Mekhennet

A tolerancia és a gyermeknevelés

A szülői példamutatás a gyermeknevelés egyik alappillére, tartja Rabbi Chaim A. Morgenstern. A szülő a minta, a gyermek a szülei viselkedését fogja leghamarabb másolni, leutánozni. És hogy miért teszi ezt? Mert tudja, hogy ezért elismerésben, dicséretben lesz része a szülei részéről. Éppen ezért rettentően fontos odafigyelni szülőként arra, hogy mit és hogyan teszünk. Érvényes az olyan egyszerű esetekben is, mint a rendrakás vagy az étkezés, vagy olyan bonyolult esetekben is, amikor a becsület vagy tisztelet kérdése merül fel.
Ha például nem hajlandó a szülő nyers sárgarépát enni, a gyereknek hiába fogja mondani, hogy egészséges, nem valószínű, hogy megkóstolja. Ha a lakás nagy részét rendetlenség uralja, hiába várja el valaki a gyermekétől, hogy rendben tartsa a szobáját. Ha szidalmaz a szülő valakit az etnikai hovatartozása miatt, a gyerekben is előítéletek fognak kialakulni. Ha vezetés közben egy agresszív sofőrt ledudál a szülő, valószínűleg a későbbiekben a gyermeked is ugyanezt a viselkedésmódot fogja utánozni.

Civilizált emberek akkor sem esnek egymásnak, ha eltérő a véleményük vagy a világlátásuk.” – Souad Mekhennet

A felelosszulokiskolaja.hu szerint az első és legfontosabb teendők a következők kellene legyenek:

  • fogadjuk el magunkban a másságot ahhoz, hogy valóban tisztelni tudjuk a különbségeket.
  • tanítsuk meg gyermekünket, hogy elfogadja a saját, majd a társai és családtagjai másságát.
  • támogassuk, értsük meg és fogadjuk el gyermekünket.
  • tanítsuk meg gyermekünket arra, hogyan legyenek érzékenyek a társadalmi problémákra.
  • kerüljük a „megbüntetlek, mert csúfolódtál” típusú mondatokat, ehelyett használjuk a „volt már abban részed, hogy…” és a „veled megtörtént már, hogy…” kezdetű mondatokat az empatikus és higgadt problémakezelésre.

Amit még megtaníthatsz a gyermekednek: https://noklapja.nlcafe.hu/test-es-lelek/2018/11/27/hogyan-valhatnak-a-gyerekek-rugalmas-es-boldog-felnottekke/

A tolerancia és az iskola

Gyakran találkozhatunk azzal a problémával, hogy a gyermekek bántják egymást az iskolában. Az UNICEF felmérése szerint, Románia az első (!) helyen szerepel az iskolai bántalmazások ranglistáján (azon diákok számát figyelembe véve, akik 11 és 15 év közöttiek és másokat bántalmaznak). Románia lakosságának 46%-a életének valamelyik pillanatában bántalmazás áldozata lett. A Salvați Copiii egyesület által végzett felmérés szerint 4-ből 1 diáknak folyamatos nyilvános megszégyenítést kell elviselnie, mi több, 10-ből 4 diák fizikai agresszió áldozatául esett már.

Ami történik ilyenkor: a gyermek, aki bántalmaz, képtelen elviselni a másságot – hogy az, akit bánt, szemüveges, szeplős, alacsony, magas, csendes, vékonyabb a hangja az átlagnál, félénk, nehezen barátkozó, és még sorolhatnám…

Mit lehet tenni?

Az elfogadás, a tolerancia készsége mindig fejleszthető. Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületének honlapján szereplő játékos gyakorlatok közül bármelyik eljátszható családon belül: https://osztalyfonok.hu/cikk.php?id=173.

A tolerancia kérdése tehát megjelenik mindennapjainkban, legyen szó kapcsolatokról, gyereknevelésről, munkahelyről, közlekedésről és így tovább. Hajlamosak vagyunk meggondolatlanul cselekedni vagy megnyilvánulni, nem gondolva arra, hogy ezzel megbánthatunk valakit. A legfontosabb az lenne, hogy megtanuljuk elfogadni a többi embert és hogy türelmesek legyünk másokkal. A jó hír az, hogy ez egy oda-vissza játék: ha türelmet és elfogadást tanúsítunk embertársaink felé, valószínű, hogy mi is hasonló bánásmódban fogunk részesülni.

Mindig érdemes észben tartani Carl Rogers bölcs szavait:

A feltétel nélküli elfogadás a legnagyobb élmény, amelyet egy ember átélni képes.