A térbeli tudatosság, az orientációs képesség, a testtudat: a mindennapi lét alapfeltétele, hogy a térbeli tapasztalatokat tudjuk felimerni és értelmezni. Nagyon összetett területről beszélünk, amibe beletartozik a saját mozgásunk, saját testünk megismerése, más tárgyak vagy testek saját testünkhöz valamint egymáshoz való viszonyítása, és még sorolhatnánk. Természetesen ezen a területen is alkalmazhatunk rengeteg jó gyakorlatot, játékot, amelyek nemcsak az egyéni térbeli tudatosság, hanem a csoport-tér megfelelő használatának fejlesztéséhez is hozzájárulhatnak, sőt a csapatösszetartást és csapathangulatot is javítják, mivel amellett, hogy fejlesztenek, szórakoztatóak is.

Én és a testrészeim

Az egyén saját testtudatának fejlesztése hozzájárul, hogy a gyermek fókuszálni tudjon egyes testrészeire, és megtapasztalja, hogy a testrészei hogyan működnek: milyen amikor erőteljesebben dobbant, milyen amikor óvatosan megérint valakit, vagy milyen amikor hangosan tapsol. Itt olyan játékokat, gyakorlatokat érdemes alkalmazni, amelyek a bizonyos testrészekre fókuszálnak: például csak bal lábbal szabad a szőnyegen állni, vagy csak jobb könyökünkkel szabad a falhoz érni. Érdemes dalos-mozgásos játékokat is bevetni, ugyancsak az egyéni testtudat fejlesztése céljával, mert ezek a közös éneklés és közös mozgás által élményt is okoznak és szórakoztatóak. Itt három játékot emelnék ki példaként: Ábrahámnak 40 fia volt (https://www.youtube.com/watch?v=w5KiqXEEor8), Előre a kezdet (https://www.youtube.com/watch?v=HtGsdNNZe-k), Helló, Józsi vagyok (https://www.youtube.com/watch?v=e2OUcT-xsT8&t=38s).

Én és a tér

A gyermekek számára fontos a tér és a térben betöltött helyük: gondoljunk csak az osztályban lévő privát helyekre, például a padra és a pad közepére húzott erőteljes vonalra, amivel elhatárolják saját tereiket. Az általános térészlelés fejlesztésére lehet különböző szociometriás gyakorlatokat alkalmazni: helyezkedjenek el a térben valamilyen szempont szerint, például aszerint csoportosulva, kinek mi a kedvenc színe, esetleg kinek mekkora a lábmérete, vagy egy képzelt térképen mutassák meg azt a térbeli elhelyezkedésükből, hogy ők a település mely pontjáról érkeztek, de bármilyen ötlet alkalmazható, a koruknak megfelelő szinten. Itt gyakorolhatják az egymáshoz való viszonyítást, a saját testük elhelyezkedését a térben, de más egyszerű kis játékokkal is lehet hasonló területeken eredményeket elérni, már egészen kis kortól is. Néhány példa ilyen játékokra: a Gólyák a tavon játéknál, egy nagy szőnyeget terítünk le, ami a tó lesz. A gólyák, vagyis a gyerekek, amikor hallják a háttérben általunk kiválasztott zenét, akkor kell röpködjenek körbe-körbe a tó felett (sétálnak a szőnyegen szárnycsapásokat imitálva), és amikor a zene megáll, akkor le kell szálljanak a szárazföldre, tehát a szönyegen kívül kell megálljanak. De hasonló a Mókusok, ki a házból! játék is (http://www.jgypk.hu/mentorhalo/tananyag/Allatasszisztalt_foglalkozasV2/15_vide_mkusok_ki_a_hzbl_vods_gyermekek_motoros_kpessgek_fejlesztse.html), amelynek számtalan változata ismert.

Én és te

A testrészek ismerete, tudatosítása, és a tér feltérképezése mellett fokozottan érdemes figyelmet fordítani a test személyi zónájára, és annak tudatosítására, hogy az egyének megtapasztalhassák, milyen, mekkora az a zóna, amin kívül még kényelmes, de amin belül már kényelmetlen, ha az osztálytárs hirtelen megjelenik. Ezáltal olyan későbbi félreértésekből adódó helyzeteket lehet megelőzni, amelyek pusztán amiatt keletkeznek, hogy az egyik gyerek belép a másik gyerek zónájába, és az egy hatalmas lökéssel tessékeli ki onnan. Fontos, hogy a gyermek megtapasztalja, milyen az, amikor valaki közel áll hozzá. Bemelegítő játékként, és hogy egymás közelségét szokják a gyermekek, lehet olyan játékokat alkalmazni, ahol különböző módon kell egymást köszöntsék: köszönési mód lehet például a mutatóujjak összeérintése, a boka óvatos összeérintése, a pacsi, a kézfogás, az ölelés.

Rengeteg olyan csoportos játék is van, amelyek segíthetnek, hogy az osztály tagjai közelebb kerüljenek egymáshoz, a szó szoros értelmében is. A fizikai közelség, ha a kezdeti nehézségeken túllépünk, hozzájárul a feszültség oldásához, és ha mindez játékos formában történik, oldott, szórakoztató körülmények között, akkor konkrétan becsempésszük a fejlődést az osztályba, észre sem veszik, de nyitottabbá válnak az osztálytársaikkal szemben. Itt három játékot javasolnék, bár rengeteg van még:
– a Cője nevű cserkészjáték, szórakoztató, a játékosok egyre közelebb kell lépjenek egymáshoz, de ez a közös éneklés, mozgás és a játék szórakoztató jellege miatt ez fel sem tűnik a játékba bekapcsolódóknak.
– a Gordiuszi csomó gyakorlat, ami nemcsak hogy a térbeli tudatosság, a közelengedés szempontjából fontos, de ugyanakkor problémamegoldó, és az osztályt együttműködésre is készteti.
– az Újragondolt-Forró szél fúj azokra, akik… játék nagyon jól érzékelteti, hogy hogyan vagyunk képesek lelassulni és odafigyelni egymásra. A hagyományos játéknál a szabályok úgy működnek, hogy székeken körben ülnek a játékosok, és egy valakinek nincs széke, aki középen áll. Ő mondja mindig a Forró szél fúj azokra… kezdetű mondatot, és egészíti ki valami információval. Például: Forró szél fúj azokra, akiknek kék a nadrágjuk. Ekkor, akiknek kék a nadrágjuk, kötelezően helyet kell cseréljenek valakivel. A játék újragondolt változatában mindez a folyamat úgy zajlik, hogy a helycserénél és a játék során sem szabad senkihez hozzáérni, tehát úgy kell közlekedni, hogy mást ne érintsük. Érdemes megfigyelni, ahogyan a teljes játék dinamikája megváltozik.

Ez csak néhány példa, de lehet az osztály számára testreszabottan kiválasztani vagy kiötletelni játékokat, gyakorlatokat, hogy a játékban szerzett tapasztalataikat a későbbi esetleges konfliktusos helyzetekben tudják hasznosítani: érezzék és tudják, hogy van lehetőség lassítani, hogy tudnak úgy érinteni, hogy az ne fájjon. A térbeli tudatosság fejlesztésével elérhetjük, hogy a gyemek megtanuljon nemet, álljt mondani a számára kényelmetlen szituációkban, megtapasztalja, mi az a szint, amin belül még kényelmes, és mi az, ahol már zavaró a másik személy, és a későbbi konfliktusos helyzetek során ezt a tudását felidézhesse.

Azt mondanom sem kell, hogy természetesen a játék nem lehet kötelező. Meg kell adni a lehetőséget a játékosoknak, hogy egy-egy játékot, ha akarnak, ha az kényelmetlen nekik, ha annyira nem kedvelik, passzolhassanak. Sőt, ha látjuk, hogy nem működik egy betervezett játék, akkor váltani kell és tapogatózni: megtalálni, mi az, ami az adott osztályközösség számára kényelmes, amin belül fel tudnak szabadulni, amelyik játékban önfeledten, önmagukat adva tudnak mozogni. Mert csak így lehet becsempészni a fejlődést: ha a gyermek jól érzi magát, szórakozik, nevet, örömét leli a játékban és élményeket gyűjt.

Képek: Hasenec Tímea, Gyermeknapi játékmaraton karaván