Hogyan előzzük meg? A (szerintünk) legfontosabb beszélgetéstémák
Online oktatás, online kurzus, online fizetés, online edzés. A digitális eszközök, közösségi oldalak, alkalmazások terjedése sok mindent átszabott az életünkben, s bár a témakör az elmúlt időszakban sokkal nagyobb hangsúlyt kapott, mint valaha, a teljes átalakulás nem tegnap és nem tegnapelőtt kezdődött. Ahogy a közösségi oldalak egyre népszerűbbekké váltak, úgy hódított teret magának egy már ismert, de teljesen új álruhát magára húzó, álnok jelenség is, amivel foglalkoznunk kell: az iskolán belüli bántalmazás digitális változata, az online bántalmazás.
Fontosnak tartom kihangsúlyozni, hogy alapvetően a digitális eszközök, sőt a közösségi oldalak sem tekinthetőek mumusnak, nem áll szándékomban démonizálni az online teret, hiszen tudjuk és látjuk, hogy a megfelelő eszközök és felületek tudatos használatával életünk valóban könnyebbé válik, a munkafolyamatok gyorsabban elvégezhetőek, az oktatás támogatható, az információk könnyen elérhetőek, a hétköznapi lét színesebbé válhat. Tehát nem kell kizárni az életünkből, sőt eltiltani sem ajánlott a gyerekeket az eszközök használatától. Megtalálni az arany középutat megoldás lehet, megtanulni követni és figyelni online tevékenységeiket és
beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni.
Hiszen megannyi téma kapcsolódik ide, az online biztonsági beállításoktól, az álhírek felismerésén keresztül, a kritikus gondolkodásmód kialakításán át egész az online csalásig, a képernyő előtt töltött időig, online tartalmak eltulajdonításáig, visszaélésekig, online bűncselekményekig, hogy még legalább tíz blogbejegyzés születhetne csak ezekről a témákról is. Az online bántalmazás, online zaklatás kérdéskörét viszont mindig külön témaként kell kezelni és fontos beszélni erről a gyerekkel:
hogy tudják, hogy tudunk róla, elhisszük, hogy van ilyen és komolyan vesszük. Hogy érezzék, tisztában vagyunk azzal, hogy létezik egy ilyen jelenség, hogy bízzanak bennünk, hogy értsék meg, segítséget kérhetnek és nincsenek egyedül.
Mert a leggyakrabban attól tartanak, mi úgysem értenénk meg őket, ezért a segítségkérés is elmarad. Vagy lehet, csak egyszerűen kimaradt a témáról való beszélgetés, váratlanul érte egy szituáció és emiatt rossz döntésbe sodródott. Hát éppen ez az, ami miatt beszélgetni kell vele: hogy felvértezzük, így az adott helyzetben a számára és környezete számára legbiztonságosabb, legfelelősségteljesebb döntéseket legyen képes meghozni, mert hát folyamatosan a nyakában sem liheghetünk, hogy lássuk, mi történik vele, amikor éppen online van, és a bizalomépítésnek sem tesz jót a hasonló szülői viselkedés.
Mikor beszélgessünk a témáról?
Váljon lassan a mindennapok részévé. Semmiképp sem „gyorstalpalós”, tömbösített „felvilágosítást” tartsunk, hogy majd kipipálhassuk ezt is a listánkon, hanem fokozatosan épüljenek be kérdések a mindennapokba. Az osztálytársakkal, iskolatársakkal való online kapcsolatra térjünk ki kérdéseinkkel, vigyázva arra, ne legyen túl sok vagy tolakodó a kíváncsiskodásunk, mert éppen ellenkező hatást is elérhetünk. Ha eddig sosem kérdeztünk erről, akkor csak óvatosan kezdjük és legyünk türelmesek kivárni a pillanatot: nem biztos rögtön és mindenre választ kapunk, a fontos az, hogy mi megtegyük az első lépéseket.
Mire érdemes odafigyelni?
Figyeljük meg, hogy az osztálytársakkal chattel a gyerekünk vagy ismeretlenekkel inkább? Vesz-e részt beszélgetésekben iskolatársakkal, tagja-e csoportoknak, ami az osztályhoz, iskolához köthető? Mi a neve ezeknek a csoportoknak? Valaki ellen irányul-e? Sok mindent észre tud venni egy szülő, nevelő, pedagógus, ami általában a beszélgetésekhez kapcsolódó reakciókból is kiderülhet. Ha például dühös lesz, vagy mérgében elhajítja a telefonját, esetleg egy-egy chattelés vagy egy videó megnézése után teljesen megváltozik a viselkedése, akkor érdemes beszélgetést kezdeményezni arról, kivel beszélt és mi a gond, esetleg elmondaná-e? Lehet nem fogja egyből megosztani velünk, de biztosítsuk arról, hogy mi itt vagyunk, bármikor mesélhet. Egyébként
minden viselkedésbeli változás jelezhet problémát:
ha sokkal csendesebb, mint szokott, vagy ha épp sokkal élénkebb, esetleg nem tudja kialudni magát, romlik az iskolai- vagy sportteljesítménye, gyakran panaszkodik has-, fej-, hátfájásra, nincs kedve iskolába menni, túl sokat beszél az osztálytársakról vagy teljesen kerüli a témát, és ez korábban nem volt jellemző, akkor beszélgessünk, kérdezzünk. Lehet, hogy átéli a bántalmazást, lehet, hogy szemlélője, kiderülhet, hogy teljesen más problémával küszködik. Bárhogy legyen, időt kell szánni a beszélgetésre. Ha az osztályon, iskolán belül jelen van a bántalmazás, akkor sajnos nagy valószínűséggel online is jelen van, vagyis nem napi 6-7, hanem napi 24 órán át érzékelhető a jelenség, ami hatalmas nyomás úgy a bántalmazást elszenvedőkre, mint az azt szemlélőkre nézve.
Miről beszélgessünk?
Essen szó arról, hogy nemcsak a fizikai bántalmazás fájdalmas, hanem az is, hogyha valakit kiközösítenek egy online csoportból, vagy ha kibeszélnek, esetleg valakinek a képeivel, adataival profilt készítenek (személyiséglopás), hogy a nevében írjanak másoknak, és így járassák le. Nagyon súlyos az is, ha valakiről hamis információkat, pletykákat vagy átalakított fotókat terjesztenek azért, hogy félrevezessék az ismerőseit, és őt lejárassák (befeketítés), és a privátban küldött bántó, fenyegető, zaklató üzenetek, vagy a bántó, ártó kommentek (gyűlöletbeszéd, kommentháborúk) is veszélyesek minden gyerekre nézve. A cyberbullying tehát számtalan formában gyűrűzhet be az okostelefont használó gyerekünk életébe, rengeteg formában és sok irányból lecsaphat, nekünk pedig arra kell figyelnünk,
hogy felkészítsük őt a találkozásra, hogy a lehető legjobb döntéseket hozza annak érdekében, hogy ne váljon belőle a bántalmazás célpontja, sem szemlélője, sem maga a kezdeményezője se legyen.
Mert sajnos nagyon gyakran úgy érzik, ez normális, ez az online élet része, hogy ott így beszél mindenki, és így viselkedik mindenki. Fontos megértetni és elmagyarázni, hogy
nem normális az, ha bántalmaznak valakit, még akkor sem, ha azt az interneten teszik!
Fontos beszélni arról, egyértelműen leszögezve a szabályokat, hogy tilos magunkról vagy másról meztelen, félmeztelen képet, videót vagy üzenetet küldeni vagy továbbküldeni, ugyanis ezek a tartalmak könnyen eltéríthetőek, és sokan visszaélnek, zsarolásra, lejáratásra használják. A szexting egy nagyon fontos, kikerülhetetlen téma! A hasonló tartalmak elterjedésével járó szégyenérzet, az ezt követő kiközösítés, kibeszélés, zaklatások, durva, bántó üzenetek és kommentek hatalmas lelki terhet helyeznek a bántalmazás elszenvedőjére, ami miatt sajnos sok gyerek s tini kísérel vagy követ el öngyilkosságot. A kihívó, provokatív vagy nyíltan szexuális tartalmú képekkel, videókkal való visszaélés önmagában nagyon súlyos cselekedetnek minősül, érdemes részletesen utána olvasni, ugyanúgy ahogy a teljes online bántalmazásról szóló témának, például itt és itt.
Fontos tudatosítani a gyerekkel, hogy az interneten mindennek nyoma marad, véglegesen nem törölhető, és a leírt szavainkért és online cselekedeteinkért vállalnunk kell a felelősséget.
Fel kell hívni a figyelmét, hogy ne vegyen részt olyan tevékenységekben, beszélgetésekben, ne kapcsolódjon olyan csoportokhoz, ami más valaki ellen irányul.
Sosem szabad megosztani, terjeszteni, továbbküldeni olyan tartalmakat, amivel másnak vagy saját magunknak árthatunk.
Beszélni kell arról, hogy az online kommunikáció sok szempontból korlátoz bennünket: nem látjuk az arcot, nem halljuk a hangot, a hangsúlyt, nem látunk gesztusokat, sőt sokszor azt sem tudhatjuk biztosra, valójában kivel beszélünk. Emiatt sokkal óvatosabban kell fogalmaznunk és megnyilvánulnunk, sokkal tudatosabban kell kezeljük ezeket a felületeket.
Hiszen nehezebben vesszük észre, hogyha át akarnak minket verni,
hogyha rossz szándékkal próbálnak tőlünk fotót, információt, videót kérni, vagy ha megpróbálnak rávenni, hogy valakihez kapcsolódóan bántó dolgokat írjunk.
Mit tanácsoljunk?
Mivel minden eset más, egy konkrét forgatókönyv sajnos nem létezik. Tanácsoljuk neki azt, hogy:
- Figyeljen saját biztonságára: a közösségi oldalakat ne csak használja, hanem ismerje, tanulja is meg használni. Használjon privát profilokat, kerülje a nyilvános láthatóságot, követőit, ismerőseit válogassa meg, és tényleg csak reális online közösséget gyűjtsön maga köré.
- Gondolja meg kétszer vagy háromszor, mielőtt elküld vagy továbbküld bármilyen információt, képet, videót, akár magáról vagy másról: ne felejtse el soha, hogy minden nyomot hagy, és bármi rögzíthető, eltéríthető, eltulajdonítható az online felületeken.
- Sose vegyen részt olyan beszélgetésben, ne kapcsolódjon olyan csoporthoz, ne küldjön olyan üzenetet vagy tartalmat, amivel másnak ártani szeretnének. Az ilyen tartalmat rögtön jelenteni kell a közösségi oldalnak és el kell távolítani. A szemlélőt a közösségi oldalakon gyakran csak egy továbbküldés választja el attól, hogy ő maga is bántalmazó legyen. Ne legyen bántalmazó!
- Tartózkodjon minden olyan tevékenységtől, ahol valaki vagy valakik ellen uszítanak, vagy lejárató hadjáratot folytatnak, ne támogassa sem csatlakozásával, sem hallgatásával az ilyen bántalmazó kezdeményezéseket, csoportokat, kommentháborúkat.
- Kérjen bátran segítséget egy felnőttől, ha úgy érzi, ő vagy valaki más veszélyben van. Viselkedjen felelősségteljesen!
Az online közösségek nagyon hasznos, jó kis közösségek tudnak lenni. Fontos, hogy beszélgetéseinkkel felkészítsük a gyerekeinket, és mi is hozzájáruljunk ahhoz, hogy egy online közösséghez való tartozás minden gyerek számára egyformán pozitív élmény lehessen.
